A Klikkout.sk interjúja az Elásott igazság című könyv szerzőjével.

2020. február 19.

A kilencvenes évekről sokféleképpen olvashattunk, beszélgethettünk, de a tényfeltárás műfaja az, amely minden bizonnyal a legjobb képet alkotja egy ilyen nehéz időszakról is. Az Elásott igazság című könyv szerzőjével, Barak Dáviddal beszélgettünk.

Dávid, mint már hagyományosan az interjúim elején, téged is megkérlek, röviden mutatkozz be.

Barak Dávid vagyok, a parameter.sk újságírója és egy kíváncsi ember. Egy mondatban talán ez a találó jellemzésem. Hat-hét éve dolgozom a Paraméternél, amolyan családi vállalkozásba léptem bele. Nem volt életcélom, hogy újságíró legyek, de ahogy belekóstoltam az online világba, megtetszett ez az út.

Immár belemélyedve az újságírásba, mi az, ami megragadott a munkádban? Érdekelne az is, hogy miért tartod fontosnak az újságírást? Másrészt pedig, számodra mi a legnagyobb hátránya?  

Általánosan minden embernek fontos a munkája, főleg az olyan szerencsések számára, akik azt csinálhatják, amit szeretnek. Konkrétan az enyémet abból a szempontból tekintem fontosnak, hogy

a nyilvánosságnak nagy szerepe van a közélet alakulásában és a közélet aszerint változik, hogy a fontos dolgok megkapják-e a nyilvánosságot.

Ennek a munkának egyetlen hátránya van, mégpedig, hogy a hír nem vár és az olvasó sem, ebből kifolyólag folyamatos készenlétben kell lenni.

Ján Kuciak és kedvese meggyilkolása óta kiszivárgott egy elképesztő kép az az országban eltelt évtizedekről. Ezzel szembesülhetünk, te viszont feltártál olyan témákat, amelyeket nem ismer ennyire aprólékosan a nyilvánosság. Még mielőtt a könyvedről beszélnénk, a kérdésem így szól: szerinted milyen országban éltünk, élünk? 

Kiváló kérdés, amire nagyon nehéz választ adni… Én nem is szeretnék konkrétan felelni erre, ezt mindenkinek egyénileg kellene leszűrnie. Viszont, ha párhuzamot keresünk a két esetnél, azt határozottan ki lehet jelenteni, hogy a Kuciak-gyilkosság sem történt volna meg, ha Szlovákiában a demokrácia másképp születik meg, illetve, ha felelőségteljesebb politikusok jutnak hatalomra.

Érdekelne, miért és miként karolta, karolja fel ezt a témát egy 30 éves ember. Pontosabban, milyen elképzeléssel indultál neki a kilencvenes évek témájának?  

Teljesen véletlenszerű volt, hogy elkezdtem foglalkozni a kilencvenes évekről szóló témával. 2016-ban őrizetbe vették a Sátor-bűnszervezet még életben lévő tagjait, és azt vettük észre, hogy rengeteg embert érdekel ez a téma, aminek nyilván az volt az oka, hogy

ezek az emberek, akik súlyos bűncselekményt követtek el, az olvasóink közvetlen környezetében élték az életüket.

Ez érdekelte az embereket, és én is emiatt kezdtem érdeklődni a téma iránt. Azzal pedig, hogy elkezdtünk járni a tárgyalásokra, szerintem a régiónkban egy hiánypótló műfajt alakítottunk, amit a téma tényfeltárásának neveznék.

A tényfeltárás műfaja a maffia témájában miért csak most született meg nálunk? Túl nagy volt eddig a félelem, vagy a hiányzó emberi háttér miatt?

Lehet, hogy benne volt a félelem is, de én inkább a megfelelő munkaerő hiányának tudnám be egyrészről, másrészről pedig annak, hogy túl kicsi ez a szlovákiai magyar közösség. Magyarán, egy közegben, ahol mindenki ismer mindenkit, előbb vagy utóbb belebotlik egy oknyomozó vagy tényfeltáró személy olyasvalakibe, aki ismeri az alanyokat, vagy az alanyok ismerőseit és kellemetlennek gondolja, hogy ezzel foglalkozik.

Szerinted a 2018-ban kezdődő maffiapereknek az lesz a vége, hogy most már az igazságszolgáltatás pontot tesz az esetek többségére? 

Nem biztos, hogy a Dunaszerdahelyen történt bűnügyek egytől egyig fel lesznek derítve, illetve elítélik azok elkövetőit, az viszont tény, hogy rengeteg gyilkosságot vizsgál még a rendőrség, amelyek a dunaszerdahelyi bűnszervezetekhez köthetők. Kilenc gyilkossággal kapcsolatosan már megszületett a bírói ítélet és az várható, hogy még több tucat ilyen ügy is előkerül.

Nincs vége! A teljes interjú elolvasható a Klikkout.sk-n.