Gengsztervilág Dunaszerdahelyen: volt, aki „önvédelemből” egy élő oroszlánt is beszerzett

A cikk eredetileg a Magyar Narancs 2020. május 14-i lapszámában jelent meg "A temető oroszlánja" címmel.

 

Az elmúlt 20–25 évben Magyarországon sem volt teljesen ismeretlen a „csallóközi maffia” kifejezés, bár ahhoz képest, hogy tagjai szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségűek voltak, a magyarországi sajtó ingerküszöbét csak a legbrutálisabb megmozdulásaik érték el. De a nemrég megjelent Elásott igazság című könyvből ennél sokkal többet tudhatunk meg.

A könyv szerzőjét, Barak Dávidot, a dunaszerdahelyi Parameter portál újságíróját azután ismertem meg, hogy 2016 tavaszán a városban és környékén 170 kommandós csapott le a helyi alvilágra. A letartóztatottakat gyilkossággal vagy gyilkosságra való felbujtással vádolták, de az áldozatok többsége is gyilkos volt, az ő áldozataik is, és így tovább. Hamarosan csontvázak is előkerültek egy közeli birtokról, több helyen is írták, hogy 40 holttestet is eláshattak ott, de a birtok tulajdonosát, Horváth Lehelt nem vették őrizetbe.

Találkozás a Sírásóval

Az akkori helyszíni riport alkalmával – puszta kíváncsiságból – bementünk Horváth birtokára a behajtani tilos tábla ellenére is, bár a kukoricáson és a feltűnő helyre telepített kamerán kívül nem volt ott semmi látnivaló. Negyed órával később, Dávid a közeli étteremben kezdett bele a csallóközi maffia több évtizedes történetének elmesélésébe, amikor egy nagydarab férfi vonult be a kíséretével, egyenesen az asztalunkhoz. A pincérek eltűntek a konyhában, a szomszéd asztalnál ülők kisétáltak. A férfi Horváth Lehel volt, akit Sírásónak is becéztek. „Nem láttad a táblát, hogy behajtani tilos? Nem ismersz táblát? Magyar vagy, és nem látsz táblát? Tegyek ki magyar táblát? Kik vagytok? Ki küldött benneteket?” – ripakodott ránk, majd előkapott egy mobiltelefont, és fényképezni kezdett bennünket. „Ki tudja, nem vagytok-e gyilkosok…”

A teljes cikk elolvasható a Magyar Narancs weboldalán.